Történelem

Tizenhárom darab Ikarusszal kezdődött az azóta legendássá vált, világszerte ismert busztípus budapesti karrierje 1951. február 24-én. Fővárosi Autóbusz Üzem már rég nincs, Nejlon és Faros is alig, de az Ikarusok még mindig meghatározzák a városképet.

Ez Budapest! című sorozatunkban eddig többek közt a jellegzetes fővárosi postaládákkal, telefonfülkékkel, házszámokkal, valamint a nappali köz- és az éjszakai díszkivilágítás történetével foglalkoztunk. A város képéhez tervmészetesen hozzátartoznak az útjait koptató járművek is. Autókról persze nehéz lenne összeállítást írni, hisz lehetetlen a valaha itt járt összes típust áttekinteni, de a közlekedési vállalatok járművei szűkebb csoportot képeznek. A főváros villamosainak történetéről már beszámoltunk, ezúttal a buszok vannak terítéken.

Nemhogy unokáink, de már mi sem fogjuk látni a 2006. április 11-én lángvágó általi halálra ítélt járműveket. A szakma iránt érdeklődést nem mutató cégvezetés cinikus akciója felér egy arculcsapással a közlekedésbarátok számára.

A hatvanas évek második felét követő mintegy két évtized nevezhető a magyar autóbuszgyártás és ezzel együtt a magyar járműipar fénykorának. A magyar konstrukciók által elért sikerek – a KGST teremtette gazdasági környezet ellenére - önmagukban is sokatmondóak, az elképesztő termelési adatok mögött egy rendkívül innovatív műszaki kultúra képe körvonalazódott, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy valóban használható és nemcsak a KGST piacain versenyképes termékek születhessenek olyan darabszámban, amely azóta is megismételhetetlen és valószínűleg az is marad.

Cikksorozatunk bemutatja, hogyan vált az ország két évtized leforgása alatt elismert buszgyártó nagyhatalomból Európa legidősebb buszparkjával rendelkező országává.

Egykoron a csehek szerették az Ikarust, mert nem volt más hazai gyártmány helyette. Az utolsót az ezredfordulón vonták ki a forgalomból, de egy még ma is látható a prágai közlekedési múzeumban.

Ha megnézik, mi a közös egy évtizedekkel ezelőtti képeslapon és egy mai, okostelefonnal készített nagyvárosi fotón, meglepő felfedezést tehetnek: jó eséllyel a szögletes, csupa üveg Ikarus sziluettje tűnik fel a háttérben. A 200-as sorozat nemcsak nálunk, hanem Oroszországtól kezdve Kuvaiton át Costa Ricáig sokfelé régi ismerős, a Lego-készletként felépített jármű ugyanis egykor a világ busziparának bestsellere volt.

A már hungarikumnak számító autóbuszgyártó a '60-as, '70-es és '80-as években élte fénykorát. Az Ikarus 1971-ben készítette el százezredik járművét, négy évvel később pedig a világ negyedik legnagyobb autóbuszgyártója lett a Mercedes-Benz, a LiAZ és a Toyota után. Nem túlzás azt állítani, hogy a székesfehérvári és mátyásföldi üzemmel rendelkező vállalatnak sokszor a nyersanyaghiány miatt esett nehezére teljesíteni a rendeléseket. Bár nem volt rászorulva, az Ikarus a luxusigények teljesítését sem utasította vissza.

Panoráma, emeletes, de még hotelbusz is készült Magyarországon a hatvanas években.

A Kelet-európai autógyárak prototípusairól korábban már volt szó itt a Totalcaron. Rengeteg ígéretes fejlesztés került ki a szocialista éra gyáraiból, ezek azonban nem jutottak el a sorozatgyártásig. Hasonló járműveket épített a KGST országok legnagyobb buszgyártója, a magyar Ikarus is.

A magyar Ikarus, teljes nevén Ikarus Karosszéria- és Járműgyár főként autóbuszairól ismert. A neves gyár azonban nemcsak buszokat, hanem más járműveket is gyártott.

Az Ikarus 1984-ben a világ negyedik legnagyobb autóbuszgyára volt. Ebben az évben 14 ezer autóbuszt gyártottak a budapesti és a székesfehérvári, gyáregységben. Innen számoljuk az Ikarus mélyrepülését, amit jó magyar szokás szerint, általában külső okokra hivatkozva magyaráznak a szakemberek. Valójában, azonban főként belső és politikai okok vezettek oda, hogy az egyik legnevesebb hazai járműgyár mára már csak történelem.

A magyar közúti járműgyártás legmeghatározóbb szereplőjét, az Ikarust 120 éve alapították. Az Ikarus autóbuszgyárnak igen gazdag múltja van, amely sikerekben és kudarcokban is bővelkedik. Eredetileg családi vállalkozásnak indul, az Uhry Imre Karosszéria és Pótkocsi Gyár volt az őse. Az Ikarus és elődvállalatainak sorsa szorosan összeforrt a huszadik századi magyar történelemmel, világháborúk és gazdasági válságok átvészelésével és a gyártás többszöri újrakezdésével bizonyítva az ágazat létjogosultságát. Az üzem jelentős szerepet játszott a második világháborút követő időszakban a hazai közúti közlekedés talpra állításában és a távoli exportpiacok meghódításában, ismertséget szerezve a hazai iparnak. A napjainkban is az utakon futó autóbuszok látványa emlékeztet a hajdani gyáróriás legendájára, és remélhetőleg a sok munkával felújított egyre több nosztalgiabusz is tovább öregbíti az Ikarus hírnevét.

Nemcsak nálunk, hanem a keleti blokk többi államában, sőt több ázsiai és afrikai országban is sokáig részei voltak az utcaképnek az Ikarusok. Még az Egyesült Államokba, Észak-Koreába és az NSZK-ba is több száz példány jutott. Ötven éve indult el a 200-as sorozat fejlesztése, ami a világ legnagyobbjai közé emelte a mátyásföldi buszgyárat. Nagyképes összeállításunkban legnépszerűbb elődeivel és utódaival együtt mutatjuk be az ünnepeltet.

Az Ikarusról mindenki hallott már, de összegyűjtöttünk 10, kevésbé ismert, magyar kezek által gyártott és tervezett járművet.

A korábbi, a repülőtéri személyzet járműveit bemutató anyag után, most eggyel nagyobb járművek jönnek, de továbbra is maradunk a földön...